Kövek, lépcsők, kútkávák.
A várak környéki települések házai sokszor több követ őriznek a közeli várromból, mint a jelenben megmaradt helyszinek.
Igy van ez mifelénk is. a Réka vár (Rákvár) helyén sejteni lehet csak az egykori épületcsoportot. Sokat segit, ha kirándulás előtt megnézzük a várról készült alaprajzot, átlapozzuk a fellelhető képanyagot, tanulmányokat illetve az internetes felületeket, amik segitségével otthonosabban mozoghatunk a hajdani - vár-erőd-palota - mára már alig-alig érzékelhető területén. Persze, a történelem, történetek, legendák ismerete sokat segit, hogy kipótoljuk, megelevenitsük a tárgyakban megfogyatkozott valóságot. A helyszinhez köthető személyekről fennmaradt emlékek ismerete még hihetőbbé, elevenebbé, gazdagabbá teszik az itt eltöltött időt.
Nézem a házam.
Ismereteim szerint 1907 táján épült - feltehetően két házhelyet, két házacskát bontott le a módosabb gazda, hogy felépülhessen a csodás kis birtokocska: a tökéletes falusi porta.
Helye embernek, állatnak, növénynek, ugy, ahogy kell.
Alig száz év. Változott gazda, falu, minden.
A ház áll. A vályog erős, ha a tető és az alap biztos.
Legendázz, Erzsi, legendázz!
Mitől biztos még egy ház? Egy vályogház! Ha lakják! Fűtik, szellőztetik, lélegeznek, mozognak benne! Megteszem, ami tőlem telik!
Aki még élteti ezt az házat, az Illatosházat, az Margit, a skótok közt szentté vált. Jó néhány kő a ház alapjában még őt is látta! A bejárati faragott kövek: lépcsőfokok?, kútkávák? még keze- és lábanyomát őrzik!
Ez hát az Illatosház első legendája.
