Mi minden fért bele egyetlen napba! Mennyi érdekesség! Mennyi élmény! Szóval,nagyon megérte!
Tartalmas és tápláló reggelivel kezdtünk, amit Erzsi készített szezámmagból és napraforgómagból /vegán "töpörtyűkrém"/,s az asztalon házi készítésű finom lekvárok és méz sorakoztak,meg az Ő utánozhatatlan birsalmasajtjai dióval díszítve. Szépen szeletelt rozskenyér. És a teák...Erzsi maga gyűjtötte és állította össze a gyógynövényeket a teákhoz. Én éppen náthás voltam, de a gyömbéres-csipkebogyós tea fahéjjal és szegfűszeggel csodákat tett velem, mellé hársfamézet kaptam frissen facsart citromlével - én így szeretem. Az egész nap hangulatát meghatározta a kályhában világító tűz, és az asztalon üvegkancsóban a teamécses lángjától ragyogó tea bíborszíne.
Reggeli után gyorsan bekészítettük a sütőbe az ebédet /csirkemell natúran sütőtök pürével, hozzá gazdag lencseleves jött még /még arra is volt időnk, hogy avokádókrémet és csirkemájkrémet készítsünk vacsorára/.
Ezután végigjártuk a patak völgyét.
A néha-néha szemerkélő eső ellenére is fantasztikus érzés volt a friss levegőn mozogni az egész heti bezártság után! Reggeli alatt és a gyaloglás alatt is Skóciai Szent Margit életéről beszélgettünk, hiszen mindkettőnket teljesen lenyűgözött az ő emberként és nőként is kiteljesedő gazdag élete. Most főleg arra kerestük a választ, hogy élete első tíz évében, amit itt a közelben levő Réka várban tölthetett, milyen hatások érhették, mit tanulhatott, ami további életét is erősen meghatározta? Elképzeltük, ahogy kislányként imádkozni, énekelni tanul. Én többször jártam a Réka várban, elképzeltem ahogy a természet formálta,kövek és fagyökerek alkotta lépcsőkön lépdelve siethetett a mai Szent István kápolnába imádkozni. Vajon nyafogott Ő is kislányként, ha elfáradt a hosszú úton? Kitől tanulhatott latinul? Szeretett olvasni, hímezni, szőni. Ezeket az ismereteket mind-mind erről a vidékről vihette magával. Erzsi hatalmas könyvtárában még a ruhája szabására is ráleltünk. Találgatni próbáltuk, milyen lehetett a bogláros öv a ruháján, milyen drágakövekkel, arany- és ezüstfonállal lehetett hímezve? Nyitott kérdések is maradtak bőven... Milyen fejfedőt viselhetett, hogyan fonta a hajába a gyöngyöket? Megannyi érdekes kérdés...
Délután mézes angyalkákat készítettünk. Csodaszép alkotások születtek! Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy az általános technikai irányelvek ellenére minden angyalka egyedi lett! A lányok, asszonyok mertek alkotni, saját egyéniségüket megjeleníteni a mézeskerámiában. Jókat derültünk a munkák bájosságán, kedvességén!
Igazán szép nap volt és még azt is megfogalmaztuk, hogy bizony nagy szükség van az ilyen napokra és csak akkor érezzük meg áldásos hatását, ha meg is tapasztaljuk a valóságban!
Eszter, Pécs
