Napos-árnyas, hűs-párás pihenés - indul a nyári évad az Illatosházban

Már én is be tudok ülni az árnyas almafa alá pihenni! A Sárkollektiva megtanitott és segitett, hogy a ház valamenyi helyisége használhatóvá váljon! A kert pedig jutalom a dolgos napokért!

A kisház belül már tökéletes.... a belépő-követ még helyére kell illesszem....

A gondozatlanul-gondozott szőlő is néhány fok minuszt jelent a háznak.

Az illatkamra -  szag-lik még meszelésre vár... nehezen szárad a fal az esős időben - node annál szebb és illatosabb lesz!!

Teázz társaságban!

Az öreg konyhakredenc talán még Óbányán készült az 1930-as években. Kalandos élet jutott neki. Koncz tanitóéké volt eredetileg, majd Mecseknádasdra került - ott vásároltuk meg még az 1990-es évek elején és igy került vissza a faluba. Most helyi, sajátkészitésű és gyűjtött tárgyaim diszitik. Bőséges hely van benne is! 

tornác - szőlőlugas-árnyék

A kisház előtt rózsatő, kő, kagyló, kavics és kerámiák kicsi gyűjteménye

Hú, innen nagyon dzsungi! 

Ez pedig az utcafelöli látványa a szabadkerti teázónak.

A nagyház tornáca a virágoké és a vendégeké is.

Most ennyi a kinálat a jövő-menő betérőnek. Az ittlakó vendégeimnek több jut!

Fényes-sáros napok

Köszönet a velem álmodóknak és velem ébredőknek! A velem sározóknak és a velem étkezőknek!

Köszönet Piroskának, Gergőnek, Zsoltinak,Petinek, Elzának, Nikinek, Emesének, Dórinak, Adrinak, Zsókának, Marikának, Katinak, Petinek, Daninak, Vilinek, Balázsnak, Rolandnak, Marcinak, Annának, Margonak, Jánosnak!

Hú, ha kihagytam valakit, nagyon szégyellem, de remélem, mindenkit köszöntök a tábor résztvevői, segitői közül

egy átköltött verssel:

Békegyűrű

A fagy kapuin léptem át
Keserűségem kapuin,
Hogy társakra leljek.

Már házamra szűkült a falu,
Hová a rossz dagálya is
Csak elülő tajtékokat vet.

Békegyűrűm most már ti vagytok,
Kik megtanittok, mi az ember,
Mikor már épp kétségbevonnám,
Hogy léteznek hozzám hasonlók..

az eredeti vers:

Avetik Iszahakjan
Békegyűrű

Avetik Iszahakjan
Békegyűrű

A fagy kapuin léptem át
Keserűségem kapuin,
Hogy ajkon csókolhassalak.

Már szobánkra szűkült a város,
Hová a rossz dagálya is
Csak elülő tajtékokat vet.

Békegyűrűm már csak te vagy,
Ki megtanitsz, hogy mi az ember
Mikor már épp kétségbevonnám,
Hogy léteznek hozzám hasonlók.

Visszavárlak Benneteket! Elsősorban most vendégként....