Összes oldalmegjelenítés

2014. november 16., vasárnap

levélhullás

egy régi vers jutott eszembe a kopaszodó, őszi erdőről

Most hullanak a levelek,
mik kedvesemmel együtt láttak.

Millió szem becsukódik örökre
 - behúnyt szemmel is téged látlak.



Képtelenség

Hunyjátok be a szemeteket és gondoljatok legutolsó sétátokra Óbányán, az Óbáyai-völgyön...

2014. november 7., péntek

zsályatea

Zsályatea

Forrásvíz forr
Kilépek a kertbe
A zsályabokor ifjú hajtásaiból
Letörök
Két-három közepet
Üvegkannám aljára hintem
Rácsurgatom a kissé visszahűlt vizet
Várok
Csodálok
A nyers levél átlényegül
Megtelve a forróvíz súlyával
Libegve leül a kanna aljára
Közben kiengedve magából

Lényegét
Így válva teává
Mindezt láthatom, követhetem
Pillanatok, mik eddig
Porcelán- és agyagkannák
Rejtekében
Tűntek el
Itt aranylik, itt libben előttem
Gyönyörűség!

Kortyolom friss teám
Barátom szemben ül
Az almafa
Alig őriz már levelet ágain
A fény az üvegkannában
Zsályarannyá változik
A tea átjárja testünket
Élményünk
időtlen