óbányai emlékeim - 1. réteskészítés

 Réteskészítés

A második vagy harmadik tavasz ért már minket itt, Óbányán. A nap egyik felét egyedül töltöttem itthon, fiam Mecseknádasdon, az iskolában, Imre pedig Pécsen, munkában. 

Az alsóudvar egy részét használtam konyhakertnek, ahol sikerült olyan paradicsommennyiséget termelnem egyik évben, hogy még befőzni is tudtam belőle. Nagy élmény volt a hajdani panellakó családomnak.

A szép időben sokat  voltam udvarban, kertben. Már voltak baromfiaink, tyúkok, kacsák és liba is kettő... talán már Micike, a kecskénk is itt mekegett a felső kertben... szóval, belaktuk a birtokot!

Ismerkedtem a helyiekkel is. Egy idős néni - akkor még a nevét sem tudtam - egy nap többször is elment a házunk előtt. Köszöntünk egymásnak, majd idővel szóbaelegyedtünk. Szerettem már akkor is kelttésztákat sütni és volt is sokszor még a konyhakredencbe tett kosárkába. Megkínáltam, mikor mi volt: pogácsa, bukta, kalács, kuglóf... csörögefánk is néhanap...  s közben beszélgettünk. Sok mindent tudott az állatokról, növényekről. Szívesen hallgattam. Aztán, amikor megdícsérte valamelyik süttömet, kiszaladt a számon, hogy egyfélét még biztosan nem csináltam soha és ez a rétes! Tovább beszélgettünk és amikor elbúcsúztunk, annyit mondott: Ha a Mári (a lánya) csinál rétest, előtte beszólok, feljöhet és NÉZHETI! Húha - gondoltam - biztos jó lesz az a nézés is valamire!

Így lett, ahogy mondta. és a nézésen kívül az ujjam is beledughattam a nyers tésztába, hogy állagát és hőmérsékletét érezhessem. És persze néztem, néztem a folyamatot. A letakart, állni hagyott tészta készületében beszélgethettünk, tanulhattam a régi dolgokról és mostaniakról egyaránt. Aztán elindult a nyújtás és én csak néztem, néztem az ügyes kezeket, a gyakorlott mozdulatokat! Nagy élmény volt!  Mikor a folyamat a végéhez ért, elbúcsúztam, de oktatóim nem hagyták ennyiben. Rézi néni - ekkor persze már jól tudtam a nevét - annyit mondott: ha legközelebb csinál Mári rétest, szólok, jöhet és SEGÍTHET! Gyönyörű! Jövök!

És mentem legközelebb és csináltam velük, boldogan és nem is ügyetlenül! A  búcsúzkodás ekkor is a folyamatnak, az eltanulásnak segítésére volt: Szóljon, ha szeretne otthon rétest készíteni, jövök és segítek!

És szóltam és jött! Rézi nénivel kiválasztottuk az asztalt, a terítőt, ami a legalkalmasabb méretre és anyagra (durva lenvászonabrosz lett a megszentelt, kiszemelt) Nekiálltunk és isteni finom rétest készítettünk kettesben!

A negyedik lépést már magamtól tettem hozzá. Vittem kóstolót tanítómestereimnek az első, önállóan készített rétesemből! A legnagyobb örömet talán ez a lépés okozta!

Hát így tanultam aprót és nagyot ebben a csöpp falucskában. Harminc év is eltelt már a tanítástól, de most is jó visszagondolni arra a bölcs Öregasszonyra, aki annyi kínt és annyi nehéz munkát megélt, átélt és maradt öregségére kedve és ereje, figyelme a tanításra, gondoskodásra, átörökítésre! Isten adjon neki örök békességet!

2023-2050 képzelt valóságok

 

Játszom

A falu, a  bekötőút még megvan. Többféle út vezet a csöpp településre. Ha saját járművel érkeztél,  az erdőszéli tárolóba biztonsággal elhelyezed  és választhatsz: vagy a patak mellett emelt kényelmes pallóösvényen sétálva jutsz el a házadig, vagy a többágú sportzónán (futva, kerékpározva, ... )  érkezel haza, vagy - főképp ha terhed is van - a "húzd meg ereszd meg" energiával működő kiskocsik egyikét választhatod az útra. Ez a szerkezet úgy működik, hogy a faluból lefele tartó úton energiát halmoz föl, ami a visszaúthoz biztosítja az erőt. (nevezhetném lendkerekesnek is, de annál azért többet tud a kis járgány) ezeken kívül természetesen érkezhetsz lóval vagy öszvérháton is... ekkor közvetlen a falu előtti istállóban hagyhatod az állatot, de ha a sajátod, akkor természetesen választhatod a saját istápolását is

A  falun belül az egy utcán  is folytathatod az utad/sétád/kirándulásod, ha hozzájárulsz munkáddal vagy anyagiakkal a falu kiadásaihoz, de számtalan jól gondozott gyalogút öleli körbe a települést, melyek a korábbi ismert túraútvonalakat is magukban foglalják, igy - ha nem vagy kiváncsi a falura - feleslegesen nem zavarod nyugalmát sem. 

A falut körbeölelő erdő hátrébb húzódott a gondos gazdálkodás révén. Újra van tűzhatár, ami kölcsönösen védi az erdőt és falut. A pára is kevesebb.  A vályogházak visszanyerték egészségüket. A lakosság is.

 A közös gyümölcsös a legmegfelelőbb helyre került, gondosan ápolt és védett. A mezőgazdasági területek a tapasztalatok és adottságok alapján körvonalazódtak, igy a falu szinte önellátó.

A településen belüli vizek járását is a megtapasztalás szerint szabályozták: A völgyben végigfutó házsorok mögötti, dombtetőig tartó  kertek végétől rézsüs vizlevezetéseket alkalmazva lefuttatják a csapadék zömét egész a patakmederig. Az időszakos nagy esők igy kevésbé tesznek kárt a szépen gondozott kiskertekben, megvédik a völgyi házakat a nagyobb talajvizesedéstől, a lezúduló viz energiáját pedig közvilágításra és munkagépek akkumulátorainak feltöltésére hasznositják.

Az utcai ásott kutak valamennyije működőképes, vízminőségük ellenőrzött, iható. Az út és járda közötti szakaszon ráccsal fedett vizlevezető árkot épitettek ki, igy megszűntek az átfolyások.

A tisztavízű források nagy becsben, fokozott védelemben részesülnek a falu határán belül és kívül. Közvetlen környezetük és vízgyűjtő területük folyamatos figyelmet és gondozást élvez.

A közvilágítást nap- ill. vizenergia biztosítja. Aram- és telefonkábelek a föld alatt jutnak a házakba.

A korábbi vezetékes ivóvízet a falu mosodájában hasznosítják, mivel a lugos viz csak nagyon kismértékű mosószerhozzáadást igényel. A mosoda mellett közösségi fürdőt újitottak fel, mely gyógyhatással is rendelkezik. A víztisztitás, vízforgatás első és utolsó fázisa kizárólag természetes módon történik.

A  csapadékvíz  tárolása és felhasználása házanként és közösségi szinten is megoldott, körültekintő.A felesleg a falu alatti mesterséges tóba ömlik, a gyökérmezős szennyvíztisztításra kialakitott tótól távol.  

A házak és középületek fűtését föld- és napenergia segíti.

Az erdőbe érve is nagyobb változásokat tapasztalhatunk. Dúsabb az aljnövényzet, nincsenek kitaposva, letarolva a védett növények sem. Az erdő gondozott, akár a malmok működésének idejében. Mégis van madárdal! A hajdani dúzzasztók helyét apró viztározók foglalják el. Nincs lezúduló, mindent tönkretevő áradás, mióta a több kis tározó képes befogadni és lassitani az időszakos vizáradatot. 

A települést és lakóit önmaguk tartják fenn. Módszereik, rendszereik tanítása, bemutatása az egyik forrásuk, a másik pedig az a különleges turizmus, ami az idelátogatókat bevonja a napi teendőkbe és különleges pihenési, feltöltődési gyakorlataikba. 

Lám, mire képes az ember, ha nem dobja el tapasztalásait!

(az írás alapjául több régi térkép szolgált és helyi idősek elbeszélései valamint a ma is látható felszini formákból adódó szakszerű következtetések)