egy régi vers jutott eszembe a kopaszodó, őszi erdőről
Most hullanak a levelek,
mik kedvesemmel együtt láttak.
Millió szem becsukódik örökre
- behúnyt szemmel is téged látlak.
Képtelenség
Hunyjátok be a szemeteket és gondoljatok legutolsó sétátokra Óbányán, az Óbáyai-völgyön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése