Gurul a kerék....
A hagyományhoz kapcsolódóan sok kérdés nyitva marad. Megválaszolni biztosan nem tudom, ám elgondolni, mi mindent feltár egy korszak megismeréséhez, ezt hadd tegyem!
8-12 éves fiúgyerekek, a "Hutzelpuvelek". Milyen tudás birtokosai ill. várományosai voltak:
Jól tájékozódtak lakhelyük körül, ismerték az erdőt, az időjárás változásait, az égbolt jeleit, a tüzelésre alkalmas fák, ágak begyűjtési állapotát és módját. Erejükkel, képességeikkel tisztában voltak. Tudták határaikat: mihez értek és mi az amit itt, ebből az alkalomból fogok tudni eltanulni, megfigyelni, illetve mely folyamatokhoz nem vagyok még elég erős. Ehhez a legjobb közeget teremtették meg a maguk számára: az idősebb/ügyesebb fiúk voltak a tanítók, a feladatokat kiosztók. A feladatok évről-évre más-más csoportba sorolták a résztvevőket: leginkább ügyességi sorrend szerint. Aki két egymást követő évben ugyanazt a feladatot kapta, tisztában lehetett azzal, hogy van még mit fejlődnie és igyekezzen beérni csoportttársait, ha nem akar neveségessé válni a közegben vagy ami még nagyobb szégyen lenne: kitaszított, elűzött lenni és kimaradni a következő évi próbából.
Értettek a favágó szerszámokhoz: kisbalta, balta, fejsze alapból kellett a feladathoz, de kés, bicska is kéznél volt az előkészítő munkákhoz. Ne felejtsük el, mi más is kellett még : gondos egymásra figyelés és memorizálás, fegyelem, kitartás, munka- és strapabírás (gondoljunk akár csak az időjárás viszontagságaira, amit nem csak állni kellett, de kivédeni is adott keretek között)
A legtöbb figyelmet, fegyelmet, tapasztalatot azonban a tűz kezelése jelentette. Ehhez már csak az ügyesebb, komolyabb, rátermettebb fiúknak volt szabad hozzáférni.
Mi ez - az eddig megismert és tudatosított jelentéseken felül - ha nem egy fontos beavatási szokás, szertartás?
Ki diktált ezeknek a gyerekeknek? - talán az egyik legfonsoabb kérdés!
Mi alapján kezdtek neki évről-évre, újra és újra a tevékenységhez? Hányféle motiváció dolgozott ezekben a gyerekekben, hogy nekifogjanak a nem könnyű feladathoz?
Hát hirtelen ennyi jutott eszembe a sok-sok éve felgyűlt, helyiek által elmondottakból. Amikor elkezdődött a hagyomány újraélesztése, még többen éltek a faluban, akik elmesélhették, mit és hogyan éltek át egy-egy tűzeskerék-gurítás kapcsán. Nagy tanulság volt! Ki emlékszik még ezekre a fontos mondatokra?
Az eltelt időszak változásai, leszakadásunk a bolygónkról, elvesztése az anyaföldhöz való kötődésünknek.... mindezek, a naponta a médiákból nem zengő mondatok arra ösztönöznek, hogy egy ilyen hagyományban is azt keressem, ami túlmutat önmagán. Ki-ki levonhatja szabadon következtetéseit.... hogy ma pl. mihez ért a 8-12 éves fiúk korosztálya.... meg ilyenek....
Ami nekem mindezeknél tanulságosabb, az az a tanítási forma/minta, ami a jelenben is segíthetné a megtorpant közoktatást....
Pl., ha 8 éves korukig úgy tanulhatnának a gyerekek, hogy "csak" élményeket, átgondolt és spontán élményeket gyűjtenének és tapasztalás által érnének egy olyan lépcsőfokra, mivel kb. 8 éves kor után indulna a tudatos oktatás... De most ebbe nem kezdek, meg ha már kezdenék is, fontos lenne kiváló pedagógusokkal, társadalomkutatókkal konzultálva közreadni feltörő gondolataimat... De el kell indulni egy más vonalon, ez már biztos!
Az meg, hogy egy olyan eszköz- és módszertár segítségével akarunk tanítani, amiben jobbak a diákok, mint az oktatók... hát ez kész oktatói öngyilkosság! Mi lehet a megoldás? Erre is van elképzelésem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése