levélhullás

egy régi vers jutott eszembe a kopaszodó, őszi erdőről

Most hullanak a levelek,
mik kedvesemmel együtt láttak.

Millió szem becsukódik örökre
 - behúnyt szemmel is téged látlak.



Képtelenség

Hunyjátok be a szemeteket és gondoljatok legutolsó sétátokra Óbányán, az Óbáyai-völgyön...

zsályatea

Zsályatea

Forrásvíz forr

Kilépek a kertbe

A zsályabokor ifjú hajtásaiból

Letörök

Két-három közepet

Üvegkannám aljára hintem

Rácsurgatom a kissé visszahűlt vizet

Várok

Csodálok

A nyers levél átlényegül

Megtelve a forróvíz súlyával

Libegve leül a kanna aljára

Közben kiengedve magából

Lényegét

Így válva teává

Mindezt láthatom, követhetem

Pillanatok, mik eddig

Porcelán- és agyagkannák

Rejtekében

Tűntek el

Itt aranylik, itt libben előttem

Gyönyörűség!

Kortyolom friss teám

Barátom szemben ül

Az almafa

Alig őriz már levelet ágain

A fény az üvegkannában

Zsályarannyá változik

A tea átjárja testünket

Élményünk

időtlen