Mondják, amit csinálok ezen a honlapon, az ellene van a vendéghívogatásnak (amiből mellesleg meg kellene élnem....) Mit teszek hát és mit nem teszek?
Válogatok
Kényes, luxus termék manapság... de aki érti, miről beszélek, gyakran a vendégem!
Imádom, hogy ez az egy nyilvános felületem van (nem említem a fb-oldalaim, amit csak közlekedésre használok - nincs jobb szó)
Legyen hát itt egy újabb darabja a válogatásomnak:
félek, minden rejtelmet kibont, /s végül már semmi se fáj.
- mondja József Attiláról Nagy László József Attila! című versében.
Kezdem felfogni a jelen érzéketlenségét.
Dobjátok el mindenem, mind haszontalan darab, a lényegem magammal viszem, nektek semmi sem marad!
Ó hogy meg tudunk már magyarázni mindent és fel is mentünk mindenkit minden alól és fájdalmaink már csak fizikálisak, de elkövetünk mindent, hogy azok is semmivé foszoljanak.
Anyám egy életen át hordozta fájdalmát, mit nem bontott ki senki, így mi sem ismerhetjük, de ezer szálon továbbadta és ha a gombák szerepére gondolok, ez sem kisebb információátadó lehetőség a jövő számára - végtelenség. És vissza az indító mondatra és rá is kérdezek: Ki lehet bontani minden rejtelmet? Ha igen a válasz, úgy nyitva az út a személytelenség felé. Talán ez által majd elviselhető lesz a robotizáció is, ami innen már csak egy lépés....
Mondhatja az olvasó: aggódik a nő a jövőjéért. Nekem olyan nincs. Én azért az ezernyi csodás dologért aggódom - ha mondhatom ezt - amit pusztulni látok rövidke életem során. A kötődésekért, a védőhálóért, a gombafonalakért amik bennünk és körülöttünk, mindenképpen velünk együtt tartottak és tartoztak a Föld nevű bolygóhoz. Ismerős a név? Ugatunk környezet- és természetvédelemről (üzletszagú valahány!) , de élj egy kis faluban, ismerd meg a történetét, történelmét, alakjait és már tudod - ha még ragaszkodsz egyáltalán valamihez is, valakihez is - hogy egyedül a SZIMBIOZIS, ami megtartja bolygónkat nekünk és minket is neki. Ha a gombák szövevényes hálózata információt képes szállítani valahonnan valahová, bárhonnan bárhová, akkor a mi érzelmi fonalhálózatunk is képes kell legyen hasonlóra. A fájdalom fontos, akár az öröm: jelzés a gyógyulásért, jel a meggyógyulásra!
