Félvad kert - szelíd vadlessel

 Élvezem a fotózást!

Bőven van téma és fotóalany - amerre csak járok!

Már indulok is!

A "Csúszós-forrás"-t még sosem láttam ilyen bővízűnek, viszont a fölötte lévő időszakos forrás most sem mutatkozik.... majd még keresem....

Az út a forrás felé más élményekkel is gazdagít! Virágzó fák, fanyar, keserédes illatok! Igazi, élőnövényes aromaterápia! Köszönöm, Istenem, hogy élvezhetem!

aztán telt vizeskannával visszatérve, előbb a házban, aztán irány a kert! 

Már pettyegeti leveleit a tüdőfű! A virágai gyönyörű színváltósak rózsaszíntől mélykékig a lilák ezer árnyalatán át....

Olyan vad és buja a kert, hogy nem győzöm keresni és csodálni a pazar növényáradatot! 

Még egy visszatekintés az alsó udvarra... aztán hajrá! Fel az égig!

Idén telis-tele piros árvacsalán foltokkal a felső kert. Szedem is kosárba! Gyűjtöm, szárítom, csomagolom, árulom.... No, még a folyamat elején vagyok, ne feledjem!

Közbe-közbe a korai csalánmezők is intenek, hova lépjek! Még kicsit várok, hogy növekedjenek, aztán ők is a gyűjtési folyamat részesei lesznek....

Ó, és már megint egy szép, kiterjedt piros árvacsalán folt..... 

Még feljebb lépkedve láthatom a harmadéves levendulamezőt! (hm) Vagy ezt inkább csak a lelki szemeim látják? A lényeg a lényeg: él, növekszik a sok-sok tövecske illatos dísz- és gyógynövény!

Ez pedig a címben is megemlített "szelíd vadles". A kerítés biztonságában kiválóan és sokszor-sokszor nagyon közelről látni az éjszaka vadjait! Thermokamerával különös "színfoltokká" válnak az éj folyamán erre járó állatok, legyen az szarvas, őz, vaddisznó, róka, borz, nyest..... Izgalmas élmény valahány!

És a fákról se feledkezzem el! A legszebbek talán a virágjukban, bimbójukban tündöklő meggyek, cseresznyék, szilvák.... Nem tudnék választani, ha szépségversenyt hirdetnének közöttük!

Még a diórügy is mesét idéz! Nézzük meg jól! Sárkány lesz? Vagy egyszerűen növényrésszéváltozik? 

Néhány levendulabokor már mutatja új hajtásait: megered, növekszik.

Ó, ti kik vagytok? Néhanap jó, ha határozóval megyek a "sűrűbe".... :)

Farkastej, Veronika, Pitypang.... végtelen tára a kertecskének

A rézsüfogó szilvafasor fölött a paradicsompalántákat várja az épített állvány : paradicsomok a paradicsomban! Várom is és bánom is, hisz minden nap veszteség és nyereség egyszerre! Örök körforgás, örök újjászületés! Ó, virágcsodák, ugye, őszre, télre is elémtárultok emlékeimben - és a fotókon?!

És újabb csalánbokor... Nőhetsz még kicsit!

Valamikor szép, virágoskertem is volt itt fenn, ültetett, nevelt kerti virágokkal. Most ebből  maradt, nőtt ki ez a csodás nárcisz! szebb, mint a lenti kertemben virulók!

Ez meg akár egy Van Gogh kép is lehetne...

Ó, micsoda dzsungel! Micsoda gazdagság!!

Ég, virág, ág - akár verssé is válhat - hát újra ideillesztem Múzsának

Aztán már a gillotin-vágta virágfejecskék a gyűjtőkosárban....

Indulunk a szárítópadlásra!

Majd a tevékeny séta után még egy pillantás az alsó kert növényeire:

és persze a kisházra, a szépségesre!

És ki kell lépjek az utcára is, hisz a napfényes homlokzatra árnyékot vető villanydrót a tavaly  elröppenő fecskéket idézi és belémnyilall a várakozás : ugye, hamarosan ideértek! Micsoda utat jártok? ! Jártok? Szálltok! Mennyi akadályon, tévúton át leltek vissza költő-hazátokba!

Ne felejtsétek a házam, a tornácon hagyott fészkeiteket!

És ne feledjük azt sem, milyen jól mutat egy vörös cica a nagy zöldségben!

Fotók

 Ma csodás ajándékot kaptam: egy érzékeny, sokoldalú fényképeőgépet! 

Néhány "első fotót" közzéteszek.....

És néhány fotó a megújuló tevékenységemhez kötődően - még a régi masinával....

Új évszak - új növények - különleges program

 Esős tavasz, hűvös tavasz, de 

TAVASZ

Elindult a növények, gyógynövények gyűjtésének, szárításának, tárolásának, és nem utolsósorban: friss használatának az ideje!

Termesztésünk, gyűjtésünk, árusításunk helye: Óbánya - Illatosház - Odorárium, Fő utca 20.

Mivel a szállásadás fontos része tevékenységeinknek, így kérjük a kedves érdeklődőket, hogy vegyék figyelembe azt a kínálati sorrendet, amit az Illatosház szolgáltatásai diktálnak. Vagyis:

Első a szállóvendég nyugalma, 

ezért csak abban az esetben nyílik a kapu másnak, ha nincs vendég, illetve a jelen lévő vendég jelzi, hogy nem zavarja a jövés-menés.... 

Kérjük ennek tudomásulvételét! 

A pontos lehetőségről a kapura kitett szövegből tájékozódhat a kedves érdeklődő!

Ha semmi felirat nincs a kapun, az egyenlő a ZÁRVA fogalmával!

Felhívjuk az érdelődők figyelmét 

a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Egészszégtudományi Szakképzési és Továbbképzési Központ 

és az Óbányai - Illatoház - Odorárium 

közös programjára!

A fenti programról bővebb információ ezeken az elérhetőségeken keresztül lehetséges: szti@etk.pte.hu vagy 06 30/372-9519; 06 72/502-405

Kincseimből

                               Mindnyájunk kincse, akik ismerejük, bejárjuk, csodáljuk....  

                                          Részlet az Óbányai-völgy hangulatából: Határ-híd

Az Illatoház kertje, udvara - kizárólag a gazdáké és vendégeiké....

Az Illatosház kertjének lépcsői....

                                  Az Illatoház alsó udvara, szemben a Winterberg hólepte fáival....

A legféltettebb kincsek egyike a Házi Vendégkönyv!

Részlet:

Marketing - antimarketing

Mondják, amit csinálok ezen a honlapon, az ellene van a vendéghívogatásnak (amiből mellesleg meg kellene élnem....) Mit teszek hát és mit nem teszek? 

Válogatok

Kényes, luxus termék manapság... de aki érti, miről beszélek, gyakran a vendégem! 

Imádom, hogy ez az egy nyilvános felületem van (nem említem a fb-oldalaim, amit csak közlekedésre használok - nincs jobb szó) 

Legyen hát itt egy újabb darabja a válogatásomnak:

félek, minden rejtelmet kibont, /s végül már semmi se fáj. 

- mondja József Attiláról Nagy László József Attila! című versében.

Kezdem felfogni a jelen érzéketlenségét.

Dobjátok el mindenem, mind haszontalan darab, a lényegem  magammal viszem, nektek semmi sem marad!

Ó hogy meg tudunk már magyarázni mindent és fel is mentünk mindenkit minden alól és fájdalmaink már csak fizikálisak, de elkövetünk mindent, hogy azok is semmivé foszoljanak.

Anyám egy életen át hordozta fájdalmát, mit nem bontott ki senki, így mi sem ismerhetjük, de ezer szálon továbbadta és ha a gombák szerepére gondolok, ez sem kisebb információátadó lehetőség a jövő számára - végtelenség. És vissza az indító mondatra és rá is kérdezek: Ki lehet bontani minden rejtelmet? Ha igen a válasz, úgy nyitva az út a személytelenség felé. Talán ez által majd elviselhető lesz a robotizáció is, ami innen már csak egy lépés.... 

Mondhatja az olvasó: aggódik a nő a jövőjéért. Nekem olyan nincs. Én azért az ezernyi csodás dologért aggódom - ha mondhatom ezt - amit pusztulni látok rövidke életem során. A kötődésekért, a védőhálóért, a gombafonalakért amik bennünk és körülöttünk, mindenképpen velünk együtt tartottak és tartoztak a Föld nevű bolygóhoz. Ismerős a név? Ugatunk környezet- és természetvédelemről (üzletszagú valahány!) , de élj egy kis faluban, ismerd meg a történetét, történelmét, alakjait és már tudod - ha még ragaszkodsz egyáltalán valamihez is, valakihez is - hogy egyedül a SZIMBIOZIS, ami megtartja bolygónkat nekünk és minket is neki. Ha a gombák szövevényes hálózata információt képes szállítani valahonnan valahová, bárhonnan bárhová, akkor a mi érzelmi fonalhálózatunk is képes kell legyen hasonlóra. A fájdalom fontos, akár az öröm: jelzés a gyógyulásért, jel a meggyógyulásra!

Jégszépség - jégemlék-képecskék

 Ősz-tavasz között 

Régi telek, új havak....

Ahogy nyitom reggel az ajtót, ablakzsalukat, élvezem a friss, csípős, hideg reggeli levegőt - tudom, páratlan élményt adnak a hétköznapok is itt, ahol élek!

Most az erdő hófehér. Hó alig, de a dér megül az ágakon és gyönyörű, fehér koszorút fon a falu köré. Mondják: magányos, kihalt a falu. Mondják: unalmas, monoton az élet... Ezt csak a felszínes képolvasó látja igy! A téli vendég a hó körülöttünk! Megigazítom fodrait: utat söprök a ház elé, az udvarra... csak annyit, amennyi épp fontos, hogy látssam, mutassam: természet és ember békén is megtud lenni. Végigjárva a házsort, látom a füstölgő kéményeket és ahol még értik a fávalfűtés tudományát, azok kéményéből illatos levegő száll föl: ahány féle fahasáb, annyi féle illat. Sosem gondoltam ezelőtt, milyen gazdag a tél illattára! Felmegyek a forráshoz és megcsodálom a kifolyó mellé fröccsenő jéggévált vízcseppeket. jégcsapokat.

Miközben telik a vizeskannám, régenvolt havas képeket idéz a csöndes táj....

Apám nyakában visz le a dombtetején álló házunkból, olyan nagy a hó, ő lépi az utat. A domb alján már nővérem vár minket: ő volt az első, kit Apám lesegitett és miután mellétesz a lenti út már lapátolt szegletére, elindul bátyámért is, immár harmadjára járva meg az utat. Milyen derüvel, milyen bölcsen oldotta meg a sorrendet is! Lendületes szeretettel. jó kedvvel tette ezt is, akár a karvezetést, az ének- és zongoratanítást. Ritmusra ropogott a hó is a lába alatt! Áldott legyen az emléke!