Játszom
A falu, a bekötőút még megvan. Többféle út vezet a csöpp településre. Ha saját járművel érkeztél, az erdőszéli tárolóba biztonsággal elhelyezed és választhatsz: vagy a patak mellett emelt kényelmes pallóösvényen sétálva jutsz el a házadig, vagy a többágú sportzónán (futva, kerékpározva, ... ) érkezel haza, vagy - főképp ha terhed is van - a "húzd meg ereszd meg" energiával működő kiskocsik egyikét választhatod az útra. Ez a szerkezet úgy működik, hogy a faluból lefele tartó úton energiát halmoz föl, ami a visszaúthoz biztosítja az erőt. (nevezhetném lendkerekesnek is, de annál azért többet tud a kis járgány) ezeken kívül természetesen érkezhetsz lóval vagy öszvérháton is... ekkor közvetlen a falu előtti istállóban hagyhatod az állatot, de ha a sajátod, akkor természetesen választhatod a saját istápolását is
A falun belül az egy utcán is folytathatod az utad/sétád/kirándulásod, ha hozzájárulsz munkáddal vagy anyagiakkal a falu kiadásaihoz, de számtalan jól gondozott gyalogút öleli körbe a települést, melyek a korábbi ismert túraútvonalakat is magukban foglalják, igy - ha nem vagy kiváncsi a falura - feleslegesen nem zavarod nyugalmát sem.
A falut körbeölelő erdő hátrébb húzódott a gondos gazdálkodás révén. Újra van tűzhatár, ami kölcsönösen védi az erdőt és falut. A pára is kevesebb. A vályogházak visszanyerték egészségüket. A lakosság is.
A közös gyümölcsös a legmegfelelőbb helyre került, gondosan ápolt és védett. A mezőgazdasági területek a tapasztalatok és adottságok alapján körvonalazódtak, igy a falu szinte önellátó.
A településen belüli vizek járását is a megtapasztalás szerint szabályozták: A völgyben végigfutó házsorok mögötti, dombtetőig tartó kertek végétől rézsüs vizlevezetéseket alkalmazva lefuttatják a csapadék zömét egész a patakmederig. Az időszakos nagy esők igy kevésbé tesznek kárt a szépen gondozott kiskertekben, megvédik a völgyi házakat a nagyobb talajvizesedéstől, a lezúduló viz energiáját pedig közvilágításra és munkagépek akkumulátorainak feltöltésére hasznositják.
Az utcai ásott kutak valamennyije működőképes, vízminőségük ellenőrzött, iható. Az út és járda közötti szakaszon ráccsal fedett vizlevezető árkot épitettek ki, igy megszűntek az átfolyások.
A tisztavízű források nagy becsben, fokozott védelemben részesülnek a falu határán belül és kívül. Közvetlen környezetük és vízgyűjtő területük folyamatos figyelmet és gondozást élvez.
A közvilágítást nap- ill. vizenergia biztosítja. Aram- és telefonkábelek a föld alatt jutnak a házakba.
A korábbi vezetékes ivóvízet a falu mosodájában hasznosítják, mivel a lugos viz csak nagyon kismértékű mosószerhozzáadást igényel. A mosoda mellett közösségi fürdőt újitottak fel, mely gyógyhatással is rendelkezik. A víztisztitás, vízforgatás első és utolsó fázisa kizárólag természetes módon történik.
A csapadékvíz tárolása és felhasználása házanként és közösségi szinten is megoldott, körültekintő.A felesleg a falu alatti mesterséges tóba ömlik, a gyökérmezős szennyvíztisztításra kialakitott tótól távol.
A házak és középületek fűtését föld- és napenergia segíti.
Az erdőbe érve is nagyobb változásokat tapasztalhatunk. Dúsabb az aljnövényzet, nincsenek kitaposva, letarolva a védett növények sem. Az erdő gondozott, akár a malmok működésének idejében. Mégis van madárdal! A hajdani dúzzasztók helyét apró viztározók foglalják el. Nincs lezúduló, mindent tönkretevő áradás, mióta a több kis tározó képes befogadni és lassitani az időszakos vizáradatot.
A települést és lakóit önmaguk tartják fenn. Módszereik, rendszereik tanítása, bemutatása az egyik forrásuk, a másik pedig az a különleges turizmus, ami az idelátogatókat bevonja a napi teendőkbe és különleges pihenési, feltöltődési gyakorlataikba.
Lám, mire képes az ember, ha nem dobja el tapasztalásait!
(az írás alapjául több régi térkép szolgált és helyi idősek elbeszélései valamint a ma is látható felszini formákból adódó szakszerű következtetések)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése