Új élet
A csodás ünnepek és hétvégék ellenében ott maradtak a hétköznapjaink egy csomó megoldatlan, félbehagyott feladattal...
Hazaérkezni este, a hideg házba. Begyújtással bibelődni, vizet hozni, ételt készíteni, kisgyereket ellátni, magunkkal törődni, a munkáinkat átgondolni... sorolhatnám az új teendőket, mik eddig - városlakóként - nem léteztek, illetve nem plusz feladatként sorolódtak számunkra, de most, az új hely, új ritmus kihívásként állt szembe szívünk alapvető szándékával: jó levegőn, magunk irányította nyugalomban élni életünket.
Nem tudtuk még mennyi buktatója van változtatásunknak.. A jó levegőn lenni persze azonnali örömet adott, nem szólva a szépséges házról, tájról... a többiről majd a későbbiek segítenek képet adni
Költöztünk 1989. december 16-án, egy gyönyörű, meleg, napsugaras téli napon. A tornác duplaszárnyú ajtaját - gyönyörű a megnevezés is! - igen, kitártuk a ház ajtószárnyait és dőlt ki a belső hideg a lakatlan szobákból. Kitártunk hát minden ajtót, ablakot és amíg a résnyire szabott napos órák engedték a völgyi házba, addig áradt a melegítő nap fénye,mi pedig lassan és biztosan beköltöztünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése