Összes oldalmegjelenítés

2023. március 30., csütörtök

Árnyékbontás

 Épp Dickinsont képzeltem  a csonkolt almafám alá...  Talán épp a 288-ast írja... (sosem hagyta el szülővárosát és biztos, hogy az én kedvemért  sem  tenné.... igy marad  hát az idő- és  képzeletbeli  utaztatás)

Ó, el ne vesszen ez a gondolat-magocska! Úgy hullt elém, ányékbontás közben és annyit adott, amennyit régóta nem kaptam....

Dickinson  is igy  hullt elém jó pár éve.... talán Amyka-madárka segitett... a forditások közepette már ő  is  fertőzött  lett,  néhány  versét magam is összemostam, nem  a  formai, hanema gondolatmenet folytán... "valamit elrontottam véglegesen..."

Almafa, almafa! 

Árnyékod  hová  tűnt? 

Bontsad,  bontsad ágacskáid, levelekkel!  

Teremts újra édes árnyat az alattad  pihenőknek!

Ez alatt a fa alatt ültek már jópáran.  Okosak, Szépek, Kedvesek, Csalafinták, Ügyesek...  Aztán a fa megunta, hogy csak  ad,  ad, ad:  árnyékot, gyümölcsöt, békét... és száradni kezdett, mint az a bibliai töklevél az ellustuló próféta fölött....

Igy hát, ha már irtam, hogy  folyt . köv. hát legyen: 




Illattalannak lenni a legnehezebb.

Mondanám elsőre, hogy tisztának lenni egyenlő az illattalansággal. De ez ennél bonyolultabb.  Illattalannak lenni nem önmagáért, hanem, hogy befogadja és teret kapjon egy illat...hát valahogy igy.



Az Illattalan házba  betér  egy ember és az elzárt illatok megnyilnak, megmutatják magukat és hagyják, hogy felfedezzék és elragadják őket! És néhány percre, órára, napra Illatosházzá változik a hely.



a hely

kehely

amiből  kortyolhat a vándor






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése