Virág vasárnapra - Virágvasárnapra

 

Korareggel a forráshoz menni vízért.... ezt a mondatot száz évvel ezelőtt is mondhatták volna.... de ez ma van... ma még van! 

A virágokra figyeltem, illetve arra a gyönyörű napfényes korareggelre, amiben a gondolat is friss, nem csak a táj!

Néhány napja még fagyosan kókadtak a tulipánjaim! Szomorú voltam: hát már ők is megadták magukat a ridegségnek! - gondoltam. De nézzük! Virítanak újra!

Itt, a "klasszikus" pirosakat, akár Krisztus vércseppjeiként is tekinthetem, az értetlen, érzéketlen emberiség ébredéséért nyílik, hullik, nyílik hullik újra meg újra!

Az állat érti, sőt annál jóval többet tesz: beleveszi magát és éli csodáit minden pillanatban annak, ami megadatott. A képen látható Buci cica éppen reggeli aromaterápiás légzőgyakorlatát végzi a rozmaring bokor árnyában. :)

De komolyra fordítva a szót. Egy kb. negyvenéves törvénybe zárva pusztul a természet körülöttünk! Az a természet, mi változik és igyekszik óvni önmagát. Segíteni is lehetne ezt a védelmi folyamatot, gyönyörű, érzékeny, áramló rávezetéssel. Ha belegondolunk , öregjeink szimbiózisát kellene újragondolni, hisz a természetVÉDELEM, környezetVÉDELEM, már mitőlünk, emberektől igyekszik védeni a pusztuló kincset, amibe teremtettünk! A környezetükkel szimbiózisban élők nem akarnak és nem is tudnak ártani élőhelyüknek!....... Gondoljuk át! Éljük meg!

Ők messziről érkeztek, a gondos gondolat hozta őke! Először vérvörösek voltak, aztán évről-évre változva, kiadva magukból, ami mesterséges volt, egyre inkább önmaguk: érzékeny virágok.

Mi mindenre képesek tanítani!

Ó, a korareggel ajándéka: a napfényben úszó domb, a Winterberg! Zsendül, csendül minden!

Körbe a dombok....  A kis templom tornya úgy bújik ki a láthatárból, mint földi-égi jel: itt vagyunk!

Buci is a mezőgazdasági munkába fáradt meg... vagy mégsem? Úgy örült velem együtt a reggelnek, hogy öröm volt nézni hempergését az induló ágyások között!

Virágbaboruló meggy- és szilvafák, no meg a többi; vakító, pompázó, bálózó gyümölcsfák!

és mégfeljebbről a szembedomb....

Virágban minden! A körtefa, a rozmaringbokor, minden-minden....

Élvezzük, érezzük bódító, mégis erőt adó illatárjukat!

Félvad kert - szelíd vadlessel

 Élvezem a fotózást!

Bőven van téma és fotóalany - amerre csak járok!

Már indulok is!

A "Csúszós-forrás"-t még sosem láttam ilyen bővízűnek, viszont a fölötte lévő időszakos forrás most sem mutatkozik.... majd még keresem....

Az út a forrás felé más élményekkel is gazdagít! Virágzó fák, fanyar, keserédes illatok! Igazi, élőnövényes aromaterápia! Köszönöm, Istenem, hogy élvezhetem!

aztán telt vizeskannával visszatérve, előbb a házban, aztán irány a kert! 

Már pettyegeti leveleit a tüdőfű! A virágai gyönyörű színváltósak rózsaszíntől mélykékig a lilák ezer árnyalatán át....

Olyan vad és buja a kert, hogy nem győzöm keresni és csodálni a pazar növényáradatot! 

Még egy visszatekintés az alsó udvarra... aztán hajrá! Fel az égig!

Idén telis-tele piros árvacsalán foltokkal a felső kert. Szedem is kosárba! Gyűjtöm, szárítom, csomagolom, árulom.... No, még a folyamat elején vagyok, ne feledjem!

Közbe-közbe a korai csalánmezők is intenek, hova lépjek! Még kicsit várok, hogy növekedjenek, aztán ők is a gyűjtési folyamat részesei lesznek....

Ó, és már megint egy szép, kiterjedt piros árvacsalán folt..... 

Még feljebb lépkedve láthatom a harmadéves levendulamezőt! (hm) Vagy ezt inkább csak a lelki szemeim látják? A lényeg a lényeg: él, növekszik a sok-sok tövecske illatos dísz- és gyógynövény!

Ez pedig a címben is megemlített "szelíd vadles". A kerítés biztonságában kiválóan és sokszor-sokszor nagyon közelről látni az éjszaka vadjait! Thermokamerával különös "színfoltokká" válnak az éj folyamán erre járó állatok, legyen az szarvas, őz, vaddisznó, róka, borz, nyest..... Izgalmas élmény valahány!

És a fákról se feledkezzem el! A legszebbek talán a virágjukban, bimbójukban tündöklő meggyek, cseresznyék, szilvák.... Nem tudnék választani, ha szépségversenyt hirdetnének közöttük!

Még a diórügy is mesét idéz! Nézzük meg jól! Sárkány lesz? Vagy egyszerűen növényrésszéváltozik? 

Néhány levendulabokor már mutatja új hajtásait: megered, növekszik.

Ó, ti kik vagytok? Néhanap jó, ha határozóval megyek a "sűrűbe".... :)

Farkastej, Veronika, Pitypang.... végtelen tára a kertecskének

A rézsüfogó szilvafasor fölött a paradicsompalántákat várja az épített állvány : paradicsomok a paradicsomban! Várom is és bánom is, hisz minden nap veszteség és nyereség egyszerre! Örök körforgás, örök újjászületés! Ó, virágcsodák, ugye, őszre, télre is elémtárultok emlékeimben - és a fotókon?!

És újabb csalánbokor... Nőhetsz még kicsit!

Valamikor szép, virágoskertem is volt itt fenn, ültetett, nevelt kerti virágokkal. Most ebből  maradt, nőtt ki ez a csodás nárcisz! szebb, mint a lenti kertemben virulók!

Ez meg akár egy Van Gogh kép is lehetne...

Ó, micsoda dzsungel! Micsoda gazdagság!!

Ég, virág, ág - akár verssé is válhat - hát újra ideillesztem Múzsának

Aztán már a gillotin-vágta virágfejecskék a gyűjtőkosárban....

Indulunk a szárítópadlásra!

Majd a tevékeny séta után még egy pillantás az alsó kert növényeire:

és persze a kisházra, a szépségesre!

És ki kell lépjek az utcára is, hisz a napfényes homlokzatra árnyékot vető villanydrót a tavaly  elröppenő fecskéket idézi és belémnyilall a várakozás : ugye, hamarosan ideértek! Micsoda utat jártok? ! Jártok? Szálltok! Mennyi akadályon, tévúton át leltek vissza költő-hazátokba!

Ne felejtsétek a házam, a tornácon hagyott fészkeiteket!

És ne feledjük azt sem, milyen jól mutat egy vörös cica a nagy zöldségben!