Korareggel a forráshoz menni vízért.... ezt a mondatot száz évvel ezelőtt is mondhatták volna.... de ez ma van... ma még van!
A virágokra figyeltem, illetve arra a gyönyörű napfényes korareggelre, amiben a gondolat is friss, nem csak a táj!
Néhány napja még fagyosan kókadtak a tulipánjaim! Szomorú voltam: hát már ők is megadták magukat a ridegségnek! - gondoltam. De nézzük! Virítanak újra!
Itt, a "klasszikus" pirosakat, akár Krisztus vércseppjeiként is tekinthetem, az értetlen, érzéketlen emberiség ébredéséért nyílik, hullik, nyílik hullik újra meg újra!
Az állat érti, sőt annál jóval többet tesz: beleveszi magát és éli csodáit minden pillanatban annak, ami megadatott. A képen látható Buci cica éppen reggeli aromaterápiás légzőgyakorlatát végzi a rozmaring bokor árnyában. :)
De komolyra fordítva a szót. Egy kb. negyvenéves törvénybe zárva pusztul a természet körülöttünk! Az a természet, mi változik és igyekszik óvni önmagát. Segíteni is lehetne ezt a védelmi folyamatot, gyönyörű, érzékeny, áramló rávezetéssel. Ha belegondolunk , öregjeink szimbiózisát kellene újragondolni, hisz a természetVÉDELEM, környezetVÉDELEM, már mitőlünk, emberektől igyekszik védeni a pusztuló kincset, amibe teremtettünk! A környezetükkel szimbiózisban élők nem akarnak és nem is tudnak ártani élőhelyüknek!....... Gondoljuk át! Éljük meg!
Ők messziről érkeztek, a gondos gondolat hozta őke! Először vérvörösek voltak, aztán évről-évre változva, kiadva magukból, ami mesterséges volt, egyre inkább önmaguk: érzékeny virágok.
Mi mindenre képesek tanítani!
Ó, a korareggel ajándéka: a napfényben úszó domb, a Winterberg! Zsendül, csendül minden!
Körbe a dombok.... A kis templom tornya úgy bújik ki a láthatárból, mint földi-égi jel: itt vagyunk!
Buci is a mezőgazdasági munkába fáradt meg... vagy mégsem? Úgy örült velem együtt a reggelnek, hogy öröm volt nézni hempergését az induló ágyások között!
Virágbaboruló meggy- és szilvafák, no meg a többi; vakító, pompázó, bálózó gyümölcsfák!
és mégfeljebbről a szembedomb....
Virágban minden! A körtefa, a rozmaringbokor, minden-minden....
Élvezzük, érezzük bódító, mégis erőt adó illatárjukat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése