Kedély-kavarty az 1990-es évekből
Invokáció
Kedves Knaak Táncmester Úr!
Egy-két lépést, ha mutatna! Könnyed tartást, büszke mosolyt! Hol van ilyenkor, kedves, jó Knaak úr?Annyi kérdésem lenne Önhöz! Először is, hogy tudja látószerveit oly finomsággal lebegtetni a sokaság felett; hogyan képes tükörnek látni valamennyiünk személyét, kik csak arra vagyunk hivatva, hogy az Ön csillogását, finomságát visszaragyogtassuk becses személyére?
Ó, kedves Knaak úr! Micsoda kincs Ön!
Ha nem lenne, még azt hinném, a butaság és felszinesség egyszer végre divatját múlja! De látva az Önt körülvevő tolongást, érzem, az örökkévalóságnak dolgozik, így a magamfajta petrezselyem-árulók örülhetnek, ha táncparkettjének szélén szerényen meghúzódhatnak!
Kérem, intsen a zenészeknek: kezdés!
(Thomas Mann Tonio Kröger-hatás)
💚
Valamit elfelejtettem. Egy gondolatsort. Rövidet. Egész nap keresem és amikor azt hiszem, hogy mindjárt megvan, .... szétfoszlik....
Ilyen fogócskát vagyok kénytelen játszani. Jaj, Uram, hol hagytam el azt a gondolatot? Visszajön-e még? S ha igen, ráismerek-e?
Így hagyok el lassan mindent: gondolatot, tulajdonságot, élményt, érzelmet. S a végén ráismerek-e, ráismerek-e magamra? Akarok-e magamra ismerni?
Károlyi Amy : Vers és napló című kötetében találtam ezt a Dickinson-sugallta verset:
💚
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése